Rick Rubin nem hasonlít egyetlen más zenei producerre sem a történelemben. Nem játszik hangszereken, nem tudja, hogyan kell kezelni a keverőpultot, és híres kijelentése szerint „semmit sem tud a zenéről”. Ennek ellenére az elmúlt negyven év néhány legmeghatározóbb albumának producere volt, olyan előadókkal dolgozva együtt, mint a Beastie Boys, a Red Hot Chili Peppers, Johnny Cash vagy éppen Adele.
Hogyan képes egy technikai zenei készségekkel nem rendelkező ember következetesen a legnagyobb munkáik felé terelni a művészeket?
Ebben az interjú-összeállításban Rubin kreatív filozófiáját vizsgáljuk meg, merítve több évtizedes stúdiómunkájából és The Creative Act: A Way of Being (A kreatív aktus: Egy létezési mód) című bestseller könyvéből.
Q: Gyakran mondod, hogy nincsenek technikai készségeid. Mi a szereped a stúdióban?
Rick Rubin: A szerepemnek nagyon kevés köze van a lemezkészítés technikai oldalához. Nem tudom, hogyan kell kezelni a keverőpultot. Ehelyett az a dolgom, hogy figyeljek — valóban odafigyeljek —, és segítsek az előadónak félretenni a saját korlátait.
A legtöbb művész a túlgondolástól szenved. Aggódnak a rádiós játszások, a költségvetés vagy amiatt, hogy mit akarnak a rajongóik. Megpróbálok olyan környezetet teremteni, ahol ezek egyike sem létezik. Teljes mértékben arra összpontosítunk, ami az adott pillanatban őszintének és igaznak érződik.
Q: Hogyan teremtesz ilyen környezetet?
Rick Rubin: A térrel kezdődik. Egy hangstúdiónak nem szabad irodának vagy csúcstechnológiás labornak tűnnie. Sokkal inkább egy menedéknek kell lennie. Kedvelem a meleg fényeket, a kényelmes ülőhelyeket és a zavaró tényezők hiányát.
Amikor 1991-ben a Red Hot Chili Peppers Blood Sugar Sex Magik című albumán dolgoztunk, nem egy tipikus stúdiót béreltünk ki. Egy hatalmas, állítólag kísértetjárta kastélyt vettünk ki Laurel Canyonban. A zenekar ott élt, ott evett és ott rögzítette a dalokat. Inkább tűnt egy kreatív tábornak, mint munkának.
Q: A könyvedben a „Hallgatás művészetéről” írsz. Miért olyan döntő fontosságú ez?
Rick Rubin: Az odafigyelés a végső kreatív aktus. A legtöbb ember hallja a zenét, de nem figyel rá igazán. Amikor mélyen figyelünk — anélkül, hogy azon gondolkodnánk, mit fogunk mondani legközelebb, vagy hogyan fogjuk megvágni a hangot —, elkezdjük érezni az apró finomságokat.
Gyakran kérem meg a művészeket, hogy üljenek a monitorok elé, csukják be a szemüket, és egyszerűen csak éljék át a dalt. Tízszer egymás után végighallgatjuk, minden alkalommal más-más elemekre összpontosítva. Meglepődnél, mennyi részlet tárul fel, ha valóban odafigyelsz.
„A természet ereje az, amire minden művészet törekszik. Minél jobban rá tudunk hangolódni a világegyetem harmóniájára, annál erőteljesebben fog rezonálni a művészetünk. A mi dolgunk nem az alkotás, hanem a befogadás és a közvetítés.”
— Rick Rubin, The Creative ActQ: Mit tanácsolsz a hálószobai producereknek és a független előadóknak?
Rick Rubin: Ne a közönségnek alkoss. Magadnak alkoss. Abban a pillanatban, amikor azon kezdesz gondolkodni, hogy „Vajon tetszeni fog az embereknek ez az akkordmenet?” vagy „Elég kommersz ez a ritmus?”, már nem művészetet hozol létre, hanem egy kereskedelmi terméket.
Fejleszd az ízlésed. Bízz az intuíciódban. Ha valami lázba hoz, akkor az jó. Ez az egyetlen iránytűd.
Gyakorold a mély odafigyelést a Mazmazikával
Készen állsz arra, hogy gyakorold a mély odafigyelést, és elemezd a professzionális mixek felépítését? Használd a Mazmazika Vokál Eltávolító és Hangszer Izoláló eszközét az ének leválasztásához, és elemezd az apró visszhangokat (reverb/delay), vagy kezdd el felépíteni a saját intuitív ritmusaidat az Online Beatmaker felületünkön még ma!